the Bank of England, London

Azon tűnődtem, hogyan lehet megsarcolni egy hitelintézetet ugyan olyan mértékben, mint ahogyan az a hitelfelvevőkkel teszi. Kis túlzás és humor elegyítésével arra a megoldásra jutottam, hogy ha valaki a saját temetésére vesz fel pénzt fedezet nélkül és hagyaték nélkül távozik az élők sorából, a bank is csak könnyes szemmel nézhet a pénze után.
Valami nehezen magyarázható és még nehezebben felfogható drámai törés következett be az úgymond nyugati világ, gazdasági és pénzügyi egyensúlyában. Az már közhelynek számit, hogy Amerika távoli háborúkkal és legújabban a terrorizmus ellen meghirdetett háborúval próbálja megtartani versenyképességét és gazdasági hatalmát. Európa békésebb eszközökkel, az Unió létrehozásával és annak szakaszos bővítésével manipulálva teszi ugyanezt.
Közben Kína, India, Brazília és mások hallatlan ütemben fejlődnek, elhódítják a piacokat és gazdasági túlsúlyba kerülnek, közvetlenül fenyegetve az európai típusú kultúra és berendezkedés létét.
Mi történt?
Az történt, hogy a fogyasztói társadalom túlnőtte saját magát, ergo sokkal többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk. Ebből egyenesen következik, hogy nem alakul ki szükségállapot, ami kemény munkára és termelésre motiváljon. Ez a folyamat napjainkra olyan mértéket öltött, hogy a politikus szavaival élve: „a termelő kapitalizmus spekulatív kapitalizmussá alakult át” mely új anyagi értéket nem képes előállítani, hanem manipulatív módon annak csak a látszatát kelti.
A fenti tétel egyszerűen bizonyítható, ha például összehasonlítjuk, egy nyugat európai és egy távol keleti vagy indiai munkás életszínvonalát és a térségek gazdasági mutatóit. Láthatjuk, hogy a fejlődő gazdaságokban az életszínvonal a mi mértékünkkel alacsony az őszgazdaság viszont száguld.
Az a kérdés, hogy mi európaiak lemondunk e megszokott kényelmünkről, autóinkról, összkomfortos lakásinkról, többhetes fizetett szabadságunkról, nyaralóinkról, hajóinkról és neki fogunk a kínaiak módjára dolgozni vagy fogyasztunk sokkal többet, mint amennyit megtermelünk például véget nem érő IMF hitelekből?
A hitelből történő fogyasztás életveszélyes mivoltát a közelmúlt bizonyította. Kezdődött az amerikai bankcsőddel, majd folytatódott a magyar valutahitelesek bedőlésével. A bakok ma már nem eredeti funkciójukként működnek, hanem meggondolatlan fogyasztásra és túlfogyasztásra ösztönöznek anyagi rabságba döntve az ügyfelet a profit érdekében. Ez vonatkozik úgy magánszemélyre, mint államokra, de jelzem a bankok eredeti célja nem ez volt, hanem erkölcsre és kölcsönösségre alapult.
Az IMF nem mindenható, és ha hitelt kell felvenni azt csak befektetésre, termelésre szabad és semmi esetre sem fogyasztásra.
Maga a globalizáció sem oldja meg a nyugati típusú kapitalizmus válságát, nem teremt, új értékeket csupán a meglévőket koncentrálja egy kézbe milliókat kiszolgáltatva saját trendjeinek.
Lesz e békés megoldása a válságnak vagy egy újabb világégés fog elvezetni a megújuláshoz?