gyászos paródia

1 hozzászólás Írta tundi 2 hónapja



http://youtu.be/bv1q_lj9-Rc

 

gyászos paródia bejegyzés elolvasása

Elemi bölcsesség a Könyvek Könyvéből

7 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

 

Akár kiválasztottságról, bűnről vagy bűnhődésről legyen szó a leghitelesebb forrás az Biblia. A Bibliát olvasónak nem kell vallásosnak lennie, sőt jobb, ha nem az. Az elfogulatlan nem hívő talán könnyebben értelmezi a benne foglaltatott elemi igazságokat  melyek az emberi lét ősi mélységeiből erednek.
A kiválasztottság gondolatát az ego felismerése és elhatalmasodása, az ezzel járó önteltség szüli, de a tapasztalat szerint egyáltalán nem veszélytelen. A kiválasztottság igen korán drámába torkolt. Már az első emberpár egyik fia Ábel is ennek esik áldozatul. Testvére Káin irigységből agyonveri, mert istenük Ábel áldozatát fogadta el, tehát őt választotta. Káinét pedig elutasította.
Az igazán drámai fordulat még csak ezután jön, mert az Úr nem, hogy bosszút állna és lesújtana Káinra, a testvérgyilkosra, hanem elengedi és megtiltja, hogy bár ki is bántsa. Káin letelepszik Edentől keletre, nemzettséget alapít és betölti küldetését.
Ez az elemiben barbár, kőkori történet olyan mély társadalomfilozófiai bölcsességet tartalmaz, melyre ma is lehetne társadalmi békét és fejlődést alapozni. A bűnösség mindig nézőpont kérdése. Mindenki részese a bűnnek. A történet szerint Káin, Ábel és az Úr is bűnös az által, hogy megkülönböztette őket. Másrészről az indulat és a bosszú nem teremt értéket, csak pusztuláshoz vezet. Ezt ismerte fel és közvetíti felénk Mózes első könyvének írója.
 
Elemi bölcsesség a Könyvek Könyvéből bejegyzés elolvasása

Az emberi érték

0 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

 

A XXI században bizonyára nagyon kevesen kérdőjelezik meg azt az általánosan elfogadott tételt, hogy minden ember egyenlő. Abszolút értelemben, a társadalmi tudat mai szintjén ez nem is vitatható. Van azonban a kérdésnek egy kevésbé elvont, sokkal gyakorlatiasabb összetevője is.
Mivel az ember a társadalom részeként van jelen, az abszolút értelemben vett egyenlőségen kívül szükségszerűen kialakul egy további értékrend, amelyet az egyén társadalmon belől betöltött szerepe határoz meg. A társadalmi élet kialakítja az egyenlők közti sorrendet vagy különbséget.
Bár egyes ideológiák tagadják, ennek a folyamatnak a létjogosultságát a gyakorlat bizonyította, hogy társadalmi különbségek, sőt szakadékok a leg igazságelvűbbnek vélt társadalmakban is kialakulnak.
Ez a kérdés ma Magyarországon azért is aktuális, mert a polgári kormányzat a középosztály ösztönzésében és felzárkóztatásában látja a jövő garanciáját.
Tekintettel a társadalomban jelen levő bolsevik és liberális gondolkodásmódra, a középosztály kiemelése társadalmi szegregációként is értelmezhető, ami teljesen félrevezető mivel minden társadalmi berendezkedésnek megvannak a preferált csoportjai.
A középosztály vezető szerepe mellett szól, hogy minden modern és fejlődőképes társadalmat a szellemi és anyagi tőkével rendelkező középosztály hozott létre és működtet. Ezek a társadalmak garantálják a lehető legtöbb egyén szellemi és anyagi szabadságát.
A proletáriátus, vezető szerepére alapuló társadalmak súlyos értékvesztést okoztak és csúfos kudarcba fulladtak.
A szocialisták és liberálisok idegen, nagybefektetői csoportokra tervezett társadalmi gazdasági berendezkedése a nemzet felszámolásást és az identitásától megfosztott egyén végérvényes rabságát jelenti.
 
Az emberi érték bejegyzés elolvasása

Tájékoztatás holland módra !

3 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja


Most, hogy a magyarellenes médiacikkek száma némileg alábbhagyott, fontos
feltenni a kérdést: tudatlanságból fakadtak vagy egy összehangolt
hecckampány részei? Ha utóbbi az igaz, az messzemenő következtetésekkel jár.
Akkor Magyarország és miniszterelnöke ellen csúfos koncepciós per folyik, és
az úgymond szabad nyugati sajtó nem is annyira szabad, inkább irányított,
vezényelt.



1992
óta tanítok az Amszterdami Egyetemen, az Európai Intézetben, mint
kelet-európai szakértő. Nagyon jól tudom, hogy Nyugaton hihetetlen a
tudatlanság Magyarországról. Az elmúlt több mint fél évszázadban ugyanis
jórészt azok közvetítettek híreket Magyarországról, akiknek nem volt érdekük
a külvilágot hitelesen tájékoztatni ügyeinkről-bajainkról.




Néhány héttel ezelőtt a holland állami köztelevízió egyik hírműsora, az Een
Vandaag szerkesztője, bizonyos Rik Smit felhívott. Azzal a kéréssel fordult
hozzám, hogy fejtsem ki szakértői véleményemet január 24-i műsorukban a
jelenlegi "diktatórikus helyzetről" Magyarországon. Hozzátette,
hogy miután a holland képviselőházban a baloldali pártok kérdéseket intéztek
a holland külügyminiszterhez, Rosenthal urat is jól volna szakértőként
bevonni a műsorba, hiszen annak politikai súlya is lenne. Félbeszakítottam,
és azt feleltem, hogy nem vagyok hajlandó a jelenlegi "diktatórikus
helyzetről" szakértői véleményt mondani, mert az állítás egyszerűen nem
igaz, nonszensznek tartom ezt az állítást, majd két óra hosszán át soroltam
a tényeket. Smit beismerte, hogy "erről" ő semmit nem tudott,
illetve a beszélgetésünk után most már másképpen látja a helyzetet,
világosabb lett a kép, sőt megdicsérte a szaktudásomat. Befejezésül arról is
szót ejtettem, hogy a holland állami köztelevízió igazán abbahagyhatná az
egyoldalú tájékoztatást Magyarországról. "Nem egy bojkott kezdődött
úgy, hogy félretájékoztatták egy másik ország polgárait, akik megharagudtak.
Egy holland-magyar kereskedelmi konfliktusra a válság közepette nincsen
semmilyen szükség"- mondtam, és Smit úr ezzel bizony egyetértett.




Hétfőn reggel, január 23-án újra beszéltünk, de ezúttal Smit teljesen más
hangot ütött meg. Elutasító volt, nem akart tudni arról, hogy félmillió
magyar vonult ki az utcára, hogy voksát tegye a kormány mellett. Végül azt
válaszolta, hogy a műsorban nincs szükség az én véleményemre: "Marácz
úr, Ön túl sok tényt tud. Ez nekünk nem jó. Inkább a hágai magyar nagykövet,
Sümeghy úr kapjon szót, aki természetesen a magyar kormány álláspontját
védelmezi. A kormány elleni álláspontot a balliberális európai parlamenti
képviselő, Sophie in 't Veld asszony képviseli majd."




Meghökkentett, amit a szerkesztő mondott, és rögtön gyanakodni kezdtem, a
műsor valóban tárgyilagos-e, de akkor még nem mertem arra gondolni, hogy
koncepciós anyag készül Magyarország ellen.


Kedden, január 24-én este fél hétkor kezdődött a műsor. Nem hittem a
szememnek, fülemnek. A műsorvezető, Pieter Jan Hagens elkezdte sorolni, hogy
Magyarországon új diktatúra készül, a melegeket üldözik, a
"liberálisokat" kirúgják állásaikból, nincsen szólásszabadság,
nincsen vallásszabadság. Ezeket a szlogeneket nagybetűkkel a képernyőn
feliratozták. A "diktátort", vagyis Orbán Viktort lassított,
hangtalan felvételeken mutatták be, majd ezzel felváltva, gyorsítva, uniós
parlamenti felszólalását. Ezeket a szuggesztív képeket megspékelték magyar
származású "szakértőkkel", akik igazolták, hogy "nincs
demokrácia", vagy "kialakulóban van a diktatúra", hiszen a
katolikus egyház megszállta Magyarországot, és ehhez az Orbán-kormány bőkezű
támogatást nyújt.



A
végén megszólalt a képviselő asszony, aki már nem diktatúráról, hanem
"egyfajta autoriter" rendszerről prédikált. Szerinte nem az egyes
törvényekkel van baj, hanem az egész csomaggal, és hozzátette: már alig
támogatják az Orbán-kormányt (a békemenet három nappal előtte volt!).
Néhányszor, nagyon röviden bejátszották Sümeghy Gyula nagykövet urat, mint a
diktátor hágai hangját, aki csitítani akarta a konfliktust. Ha nem tudtam
volna, hogy mi zajlik Magyarország körül, s ha nem informáltam volna a
szerkesztőséget arról, hogy valójában mi is zajlik ott, én is elhittem volna
nekik. De ilyen jellegű prekoncepciós riportokat Hollandiában utoljára 1945
előtt mutattak be a mozihíradóban, mikor a holland közvéleményt Goebbelsék
irányították, vezényelték Berlinből.


Tájékoztatás holland módra ! bejegyzés elolvasása

Gönc papi 90 eves

33 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

 

Sok kárt már nem tehet, tehát eljen sokáig!
Elje tul a borzos kislányát!
Gönc papi 90 eves bejegyzés elolvasása

Harsogja az „origó”

0 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

Harsogja az „origó”, de általában az egész ellenzéki média, szünetet nem hagyva, ócsárolja a kormányt, a hatalomról elesett párt pedig keveri a mérget boszorkánykonyháin.

Legfeltűnőbben ismét csak az A.T.V. gyalázza a jelenlegi kormány ha jó, ha nem jó intézkedéseit. Megdöbbentem, amikor tapasztaltam, hogy nem csak a hírmagyarázók, műsorvezetők elfogultak, hanem az egyszerű bemondók előadását is boldog izgatottság járja át, éppen, hogy fel nem ujjongnak örömükben, amikor Magyarország gazdasági és politikai hanyatlását ecsetelik.

- Mi történt a magyar média egy részével? Uraim, önök az ellenségnek drukkolnak? Vagy netán tán önök a nemzet ellenségei? Mit nyernek azon, ha összeomlik agyonsanyargatott országunk, még ez a kicsike is? Nincs önökben becsület, nemzeti érzelem? Vagy talán nem tartoznak nemzetünkhöz? Mert nagyon úgy viselkednek!
A médiának ki kell mondani az igazságot, de nem eltúlzottan és kárörvendő rosszindulattal. Egyszerű ember vagyok, nem akarom önöket kioktatni, de az önök viselkedése kiábrándító, még az egyszerű emberek számára is! Minden becsületes erdélyi magyar szomorúan nézi az önök ténykedéseit. Önök még rosszabbak lennének, mint Zápolya János, mert neki legalább volt mentsége arra, hogy nem érkezett meg a felmentő sereggel, de önök nyíltan átálltak az ellenség soraiba. Abban is biztos vagyok, ha egy újabb mohácsi vész sújtana ránk, önök a halottakkal borított csatatéren pezsgőt nyitnának és örülnének, mert úgymond: „Az Úr a kezünkbe adta ellenségeinket!” Az önök viselkedése hajlik a testvérgyilkosság felé, melynek még a gondolata se megbocsátható. Európa viselkedését még meg lehet érteni, mert ő mindig Európa volt, különösen nyugat. Kihasználta a magyar nemzetet, mert az ő vére hullása szabadította meg a pogány hadaktól, azután, hálából feláldozta a hét sebből vérző Magyarországot. Európai hála!

 


Nem hiába figyeltek fel már a honvisszavétele előtti hunok Nyugat Európa romoltságára, Atilla ifjúságában Roga a következő képben vélekedik Nyugatra készülő Atillának:

Roga Attilához útravalóul így szól:
Nézd meg a városokat,
Ismerd meg őket
Úgy hírlik, bűn és betegség tanyái
szenny folyik patak helyett
és bűz terjeng a ligetek
friss levegője helyett
járvány pusztít gazdagot, nyomorultat
mert nem fürdenek
s fejük tetvek tanyája.
Írástudatlanok, a szavuk
árulás, hazugság,
TÖBB A PÉNZVÁLTÓ MINT A
KATONA ÉS A POLGÁR,
S, A PÉNZVÁLTÓ UZSORÁS TARTJA
MARKÁBAN AZ URALKODÓKAT.



Nyilván az urbanizáció kezdeti szakaszának hátrányai, amely visszataszítónak tűnt a szabad élethez szokott ősmagyarok szemében. De már akkor a pénzváltó, uzsorások megszülettek, kellemetlenséget okozva a még fejletlen társadalomnak, markukban tartva uralkodókat, ezáltal népeket, országokat. A hun eleink már akkor ösztönösen ráéreztek az emberiség legnagyobb ellenségére.

Mostanára veszélyesebb lett egy áttételes rákos daganatnál. Szegénységet gerjeszt, polgárokat hontalanná tesz és nyomorba dönt. Valamint országokat, kontinenseket vásárol meg, földestől, népestől, vezetőstől együtt. Megfertőzi az embereket és testvéreket ugraszt össze, íme az önök példája!

Az csak természetes, hogy gyűlnek Orbán ellenségei, mert ujjat mert húzni az emberiség lépfenéjével és nem Orbán Viktor ellenségei csupán, hanem a magyarság, az Európai Unió és a Világ ellenségei, de nem mer szembeszállni velük senki, mert esélytelen harcnak tartják. Önök még a gondolatát is visszautasítják a szembeállásnak, sőt mi több, önök már genetikailag öröklik a csicskás hajlamot. Önök (mindenki döntse el magáról, hogy ki az) egy olyan közösség kiszolgálói, akik ezt a poliprendszert irányítják és, akik tradicionálisan pénzes emberek. Kiknek nincs nemzetük, sem hazájuk, csak pogány istenük: a PÉNZ!

Sebők Mihály

 

 

 

Harsogja az „origó” bejegyzés elolvasása

Az adósokat kilakoltatják ugye?

0 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

"Az 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza alapján, az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében).

 

A Tvr. 9. cikkely 3. szakasza mentesíti az IMF-et hazánkban mindenféle bírói és hatósági eljárás alól Magyarország területén, magyar bíróság, az IMF semmiféle ügyletébe nem avatkozhat bele. Az IMF megvásárolt tulajdonait bérlőkkel szemben is teljes ez a jogvédelem, az IMF viszont bárkivel szemben kezdeményezhet bírósági eljárást Magyarországon.

 

A Tvr. 5. szakasza alapján az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető semmiféle hivatal részére Magyarországon.

 

A Tvr. 6. szakasza alapján az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól hazánkban. A Tvr. 8. szakasza alapján az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon;

 

A Tvr. 9. szakasza alapján az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon."

--
 Az a Nemzet ki nem tartja tiszteletben történelmét és az őseit, nem vesz róla tudomást, hogy honnan jött, annak nincs múltja. Akinek pedig nincs múltja, annak jövője sincs.



 

 

Az adósokat kilakoltatják ugye? bejegyzés elolvasása

Demokrácia

8 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

 

Azaz a krácia demó változata. Félretéve a viccet járjuk körül a sokat emlegetett fogalmat.
Több sokatmondó értékelés is született a demokráciával kapcsolatban. Talán a legismertebb ilyen szállóige Winston Churchill neves mondása mely szabad fordításában valahogy úgy hangzik, hogy a demokrácia egy kalap szar, de ennél jobbat még nem sikerült kitálalni.
Egy másik közkézen forgó meghatározás szerint a diktatúra és a demokrácia közötti annyi a különbség, hogy a demokráciában szabadon a véleménynyilvánítás, de senkit nem érdekel. A sokatmondó adalékok ellenére ez az amiből a sok sem elég.
A modern világ szenvedélyes demokráciafogyasztó. Ennek köszönhető a mértéktelen túltermelés is, ami a demokrácia exportjában csúcsosodik ki. Teljesen tiszta, legalizált exporttevékenység mely eddigelé csak háborút, halált és pusztítást eredményezett.
 Szűkebb kis hazánkban túltermelés talán meg nincs, de a jelek szerint éles versengés folyik a termék monopóliumáért.
Gondolok első sorban olyan vállalakozásokra, mint a DK melynek már a nevében is benne van. Nem véletlen, hogy az NDK és számos más hasonlóan sötét diktatúra is demokratikus jelzővel ékeskedett, sőt mi több a sztálini, hitleri, Pol-Pot diktatúrák is a demokratikus jelzővel illették magukat.
Mindez remek modell a magyar liberális baloldalnak, hogy saját magát a demokratikus oldalnak nevezve hirdessen hadjáratot a hazája és léte maradékáért küzdő nép-nemzeti magyarság ellen.
Nem ragozom tovább, amiből túl sok van, az inflálódik, annál inkább egy olyan demokrácia, melynek erkölcsi tartalma a nullával egyenlő.
A demokrácia vészesen kezd hasonlítani névadó ősére, az athéni demokráciára mely csak a szabadokra és vagyonosakra vonatkozott.
Es, hogy mi az a demokrácia? Az, ami nekem előnyös és imponál, minden más antidemokratikus, sőt náci!
Demokrácia bejegyzés elolvasása

A JERUSALEM POST együtt érez Magyarországgal

0 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

 

Diplomacy: The Israeli feel to Hungary’s crisis
By HERB KEINON01/20/2012 17:28
Isolated, feeling misunderstood and misrepresented, Hungary is getting a taste of what Israel goes through.
By REUTERS
BUDAPEST – Hungary feels oddly a bit like Israel these days. Obviously it has nothing to do with the ear lobe-tingling cold and the light snow that regularly dusts Budapest’s streets at this time of year. Nor does it have anything to do with the fairy tale-looking parliament on the banks of the Danube that dominates the capital’s cityscape.

Rather, this Israel-ness is felt in the way today’s Hungary feels intensely isolated, sadly misunderstood by much of the world and badly mistreated by the international press. It feels like Israel because the international discourse about Hungary is dominated by reports of undemocratic legislation, an extreme right-wing party, attempts to control the press and accusations of efforts to pack the judiciary. It feels like Israel because the EU is unabashedly pontificating about how Hungary should run its affairs. And it feels like Israel because right-wing Prime Minister Viktor Orban – who commands a two-thirds majority in parliament – is wildly unpopular abroad Speaking to a dozen journalists from Israel and Europe brought to the country this week for the launching of a year-long commemoration marking Raoul Wallenberg‘s 100th birthday, leading Hungarian politician Gergely Gulyas, vice president of Orban’s Fidesz Party, quipped that he was “extremely surprised by your courage to come to Hungary. The situation is not as bad as seen from abroad." Tamas Lukacs, head of the small KDNP Party affiliated with Fidesz and head of the Hungarian parliament’s Committee on Human Rights, Minority, Civic and Religious Affairs, said all he was requesting from the journalists was to ”ask first and form an opinion later.”

Not only were statements like these variations of comments made by numerous Israeli politicians siting around tables at Jerusalem restaurants over the years with visiting media delegations, but the whole Hungarian press tour itself had an Israeli feel.

Small, politically correct, popular nations don’t feel the need to invite delegations to their countries to see what they are “really” like. Switzerland, for example, probably does not spend a lot of money bringing over press delegations to learn about the country.

No, these types of efforts generally fall to countries that don’t feel they are being adequately understood or fairly represented abroad. Israel’s foreign ministry, as well as a number of private organizations and initiatives, have been running these types of visits for journalists and other opinion-makers and shapers for years. Hungary, which only recently hired the services of a British public relations firm to improve its image, has now joined the club.

And the Hungarians have their work cut out for them. On Tuesday, as the country’s Foreign Minister Janos Martonyi hosted the opening event of the Wallenberg centenary, and as both he and other Hungarian cabinet ministers spoke of the need to stand vigilant against authoritarianism, a Reuters story reported that the EU Commission in Brussels was very concerned about what it perceived to be the current government’s autocratic tendencies.

“The European Union raised the stakes in a showdown with Hungary on Tuesday, with the European Commission saying it would take legal action against the Hungarian government for failing to make authoritarian new laws comply with EU legislation,” the report read. “Prime Minister Viktor Orban’s conservative Fidesz Party has been condemned by the international community for introducing measures that threaten the independence of the media, the judiciary and the central bank since sweeping to power in 2010.”

To read these reports, to listen to Hungary being criticized by EU officials, to take into account that the radical right-wing anti-Semitic and anti-Roma Jobbik Party won 17 percent of the vote in the country’s last elections in 2010, one could walk away with the impression that this country is slinking toward authoritative rule.

Shouting “Viktator Orban,” a play on the word “dictator,” tens of thousands of people demonstrated against the Hungarian prime minister in early January to protest a sweeping new constitution that his Fidesz Party initiated and pushed through the parliament at break-neck speed. This constitution, with its reference to a country based on “Christian values,” went into effect on January 1. This triggered a crisis with the EU, which is opposed to many of the document’s elements. And what makes the situation even more difficult for Hungary – a country whose collective psyche is scarred by memories first of Nazi and Hungarian Arrow Cross savagery and then of Communist repression – is that its economy is in deep trouble and badly in need of EU economic aid.
On Wednesday, EU Commissioner Jose Manuel Barroso reiterated criticism of the legislation and demanded Orban show that his country remains committed to democracy.

“Beyond the legal aspects, some concerns have been expressed regarding the quality of democracy in Hungary, its political culture, the relations between government and opposition and between the state and the civil society,” he said. “I strongly appeal to the Hungarian authorities to respect the very principles of democracy and freedom.”

In a debate in the European Parliament in Strasbourg that day, Orban seemed almost Israeli in facing overheated rhetoric by some left-wing European parliamentarians.

“We say you are taking the road of Chavez, Castro and all the world’s totalitarian and authoritarian regimes," said France’s Daniel Cohn- Bendit, a co-leader of the Greens and a constant, caustic critic of Israeli polices. He was joined in his criticism of Orban by Former Belgian premier Guy Verhofstadt, leader of the parliament’s Liberals and Democrats and also a harsh critic of Israel.

Cohn-Bendit suggested the the European Parliament send a delegation to Hungary to see why “homeless people, intellectuals, Jewish intellectuals” are afraid.

But are they? Are the Jews afraid? Martonyi bristles when asked about Hungarian anti-Semitism and whether the Wallenberg centenary was perhaps planned to show the world that Hungary is not anti- Semitic.

“I don’t need to prove that Hungary is not an anti-Semitic country,” he said in an interview with The Jerusalem Post at Budapest’s National Museum. “It is just an insult. How can I have a reasonable discussion with insults? I fully reject it. We have an extreme right-wing party. They do use anti-Semitic rhetoric, they do use nasty language in general. They attack many members of the government , including myself, on a daily basis. They use a server in the US for a nasty website. Yes, this is anti- Semitic discourse. But this is not Hungary. This is is not Hungarian public opinion, and even less so the Hungarian government.

“This is a country ruled by the rule of law, and whoever violates our very stringent laws in this regard has to face very serious legal consequences,” he continued, “We have said many times that everybody in this country, every individual, and every community has the full protection of the government.”

But despite the foreign minister’s protestations, what are the Jews saying? Is Hungary’s 100,000-strong Jewish population worried about the direction the country is going in? Some Jews do express fear. “Right now there are only verbal attacks against Jews,” said Peter Feldmajer, the president of the Federation of Jewish Communities in Hungary.

“But if no one stops those attacks, I am afraid of where it will lead.” He claimed that 200,000 of Jobbik’s 500,000 voters cast a ballot for the party because of its anti-Semitism.

“Verbal anti-Semitism is very much part of common speech, something heard on buses. Speech against Jews is a normal part of the public discourse,” he said, adding, however, that over the last 20 years there have only been a few scattered physical attacks against Jews, cemeteries or Jewish institutions.

Robert Frolich, the rabbi of the majestic Great Synagogue on Dohany Street, the largest functioning synagogue in Europe, said that while the country’s Jews don’t “wake up and go to bed” with anti-Semitism on their mind, “we can feel that it is in our country.”

In a country in which 600,000 Jews, out of a pre-war Jewish population of some 800,000, were murdered by the Nazis and eager Hungarian accomplices during some 10 nightmarish months from March 1944 to January 1945, Frolich’s words are chilling.

Yet they are not universally shared.

Rabbi Slomo Koves, a Chabad rabbi at the reconstructed Obuda Synagogue, said that Hungary is still very much in the process of “digesting” both the Holocaust and the “Jewish question,” largely because of 45 years of Communist rule during which it did not deal at all with its Nazi past.

Yet Koves, who was born in Hungary but learned in yeshivot in Israel, the US and France, said there is less anti-Semitism on the streets of Budapest than there is in Western Europe.

“I experienced more verbal and physical anti-Semitism during two years in France than during 20 years in Hungary,” he said. At the same time, he acknowledged that the Jobbik party’s openly anti-Semitic rhetoric and posture has granted a degree of legitimacy to other similar voices being raised. He said that the government could do more to stamp out the rhetoric, pointing to the party’s virulently anti-Semitic website that not only the current government, but also the previous Socialist one, has allowed to remain open.

The disparity between Koves’s view of the anti-Semitism in the country and that of Frolich and Feldmajer may be due – according to one local Jewish source well-acquainted with the community – with the fractious nature of the Hungarian Jewish community and the fact that while those associated with the more liberal Great Synagogue were close to the former government, Chabad has excellent ties with the current one.

And the truth? Well the truth about the anti-Semitism and, indeed, about the changes taking place in Hungary itself is much more complicated, layered and nuanced than what is generally portrayed in 600-word news stories about the country or in a sound bite from a foreign stateman’s speech.

And that, too, gives Hungary a distinctly Israeli feel.
 
A JERUSALEM POST együtt érez Magyarországgal bejegyzés elolvasása

A francia üzenet

136 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

A magyarországi helyzet továbbra is lázban tart mindenkit aki számít Párizsban: a nagy
lelkeket, a szellem embereit, a methodista lelkipásztorokat és az emberbarát bankárokat.
Tegnap este a Le Monde megint teljes egészében Orbán úr “antidemokratikus
elhajlásainak” , “gyalázatos” alkotmányának és “szégyenletes” törvényeinek szentelte
vezércikkének elsö részét.
Magától értetödik, hogy szóba került Európa, a római szerzödés szelleme, Monnet,
Schumann és Brüsszel többi nagy élö lelkiismerete. És - most az elsö alkalommal - még
szankciókat is követeltek! Bizony: szankciókat, igaziakat, komolyakat, szigorúakat. El kell
ismerni, hogy egy demokratikus választások után alakult kormány ellen szankciókat
alkalmazni nem is olyan egyszerü dolog. De mit számít az. Végülis, qui bene amat, bene
castigat - aki jól szeret, jól is büntet !
A vezércikk második felét olvasva értjük csak meg igazán, hogy mitöl lett ennyire dühös a
mi mondén krónikásunk: a magyar kormány gazdaságpolitikájától! “Egy furcsa nacionalista
hitvallást követve, úgy tünik, hogy Orbán úr elhatározta, hogy országa egyedül is ki tud
lábalni az öt súlyosan érintö válságból. Visszautasítja, hogy teljesítse azokat a feltételeket,
amelyektöl az EU és az IMF függövé teszi az országnak nyújtandó segélyt.” Á vagy úgy!
nem hajlandó eltürni ezeknek a frankfurti és new yorki uraknak diktátumait? Ugyanazokét
akik éppen most véreztették el Görögországot és most arra készülnek, hogy padlóra
küldjék Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát? Értjük már! Az, hogy Orbán úr
módszerei kicsit önkényesek, hogy kissé túl sokat foglalkozik a lobogó, a közrend és a
vallás kérdéseivel, hogy csak mértékkel kedveli a Köztársaság szót, aminek egyébként
éppen most tette ki a szürét az alkotmányából, mindez csak hagyján! De az, hogy nem
hajlandó hajbókolni Draghi úr és Lagarde asszony elött, nem engedi, hogy ezek az
eurokraták az orránál fogva vezessék, az már bünös vakság jele. Kell-e még más
bizonyíték arra, hogy Orbán úr egy proto-fasiszta? Nem hisz sem a központi bankok
függetlenségében, sem a szabad versenyben, sem Van Rompuy úr intelligenciájában,
sem Juncker úr becsültességében!
Egy olyan országról van szó, amelyik nagy többséggel megválasztja a nemzeti
felemelkedés kormányát, annak reményében, hogy talán kikerülhet abból a válságból,
amibe Európa süllyesztette, amelyik ugyancsak nagy töbséggel támogat egy új
alkotmányt, ahol a haza, becsület és történelem szavak visszanyerik jelentésüket, amelyik
csak úgy mellékesen, egy nagyszerü ötlettöl vezérelve, megszabadul a Köztársaság
szótól és a “demokráciának” a sztálini korszakból örökölt színes üveggolyóitól, amely
megvédi a nemzetközi pénzintézetekkel és Bruxelles gnómjaval szemben a jogait,
állampolgárainak munkahelyeit, és gazdaságát. Mi is ez az ország a Le Monde, a
Libération és a mi kivaló polgári sajtónk véleménye szerint? Egy kvázi-diktatúra!
S eközben Olaszországra és Görögországra mindenfajta választások nélkül, egyszerü
kinevezéssel, kényszerítenek rá új vezetöket, Goldman-Sachs alkalmazottait, közismert
gazembereket, férgeslelkü bankárokat, akik közül egyesek saját országuk tönkretételében
müködtek közre, és akiket most a piacok és ragadozóik helyeztek oda smasszernek. Ezt
minek tartja a Le Monde, a Libération és a velük hasonszörü sajtó? Szabad és
demokratikus országoknak! Olyannyira, hogy azt szeretnék, legyen ugyanígy
Franciaországban is. Lionel Stoleru úr vajon nem jelentette-e ki jámborul a mút héten a Le
Monde hasábjain, hogy a “demokrácia képtelen olyan politikai vezetöket kitermelni és
támogatni, akiknek elég bátorságuk lenne a népszerütlen, de feltétlenül szükséges
intézkedéseket meghozni.” És hogy a hatalmat olyan “bátor emberek” kezébe kellene
adni, mint Camdessus, Trichet, Pascal Lamy vagy Claude Bébéar urak. Miért ne adnánk
közvetlenül Parisot asszony kezébe a hatalmat? (A francia Vállakozók Szövetségének
elnöke)
Magyarország ma az ellenálló Európa a szimbóluma. A népek önrendelkezési jogának
nevében teszi ezt, akárcsak alig több mint fél évszázada a szabad és büszke élethez való
jog nevében. A magyar ellenzék tüntetései, melyeket médiáink oly bökezüen közvetítenek
újra és újra, valójában csak keveseket mozgósítanak. A budapesti utca emberének
véleménye szerint föleg idöseket, funkcionáriusokat és mindenekelött a régi kommunista
rezsim híveit. Annak a a rezsimnek híveit, amely csalással, hazugsággal, büntettekkel
ragadta magához a hatalmat, amely betiltotta az alkotmányt és mindenfajta demokratikus
megnyilvánulást, korlátozta a szakszervezetek müködését; rendörök, hóhérok és gyilkosok
rezsimje, amely majdnem egy fél évszázadon keresztül egy véreskezü Köztársaságot
kényszerített rá Magyarországra. E gyalázatos múlt emlékének ördögét akarják kiüzni
magyar barátaink azáltal, hogy jóváhagynak egy alkotmányt ami újra elötérbe helyezi
identitásuk, nyelvük, területük, szabadságuk szimbólumait. Talán egy még távolabbi, de
nemkevésbé kegyetlen múlt emlékét is le szeretnék rázni: az 1920-as trianoni
szerzödését, amelyben a szövetséges hatalmak, és mindenekelött a laicista és
republikánus Franciaország igyekezett megbüntetni és megalázni a katolikus és
habsburgista Magyarországot megfosztván azt területének és népességének
kétharmadától.
Az európai unió, tudatlan politikusainak és a telhetetlen bankárokat kiszolgáló
funkcionáriusainak csapatával úgy gondolja, hogy útját állhatja a nemzeti emlékezés és
újjászületés eme folyamatának. Diktátumokról, büntetésekröl és szankciókról álmodoznak.
Jobb lenne, ha vigyáznának! Magyarország nem azért lett független a Szovjetúniótól, hogy
egy másfajta, jobban álcázott de nemkevésbé zsarnoki birodalom része legyen. Ellen fog
állani, és ellenállása másokat is követésre sarkall majd. 1956-ban a francia nép, az akkori
vezetöivel dacolva, spontánul támogatta a budapesti felkelöket. 1956 novemberének
estéin a Párizsban összegyültek emlékeztették a dunai mészárosok francia büntársait,
hogy jó lesz vigyázniuk. Mert Párizsban nem nagyon szeretik azokat, akik a szabad
népeket bántalmazzák. Ma este mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!
Hubert de Marans

 
Merci, 
Bravo, trois fois bravo aux Hongrois pour ce sursaut lucide et courageux.
A francia üzenet bejegyzés elolvasása

Kik azok a gazdagok?

17 hozzászólás Írta tundi 3 hónapja

 

 
Azt hiszem teljesen jogos a kérdés feltevése azok után, hogy a kormány adópolitikája ellen hadakozó ellenzek minduntalan a gazdagok és szegények szembeállításával érvel az egykulcsos adórendszer ellen.
Tehát lássuk, hogy hol húzzuk mega a határt és miről is beszélünk.
Azt nem lehet gazdagnak számítani, aki ki tudja fizetni a számláit, normálisan táplálkozik és öltözik, évente el tud utazni szabadságra, megenged magának néha egy hosszú hétvégét, gyermekeit tisztességesen neveli, iskoláztatja és van nemi spórolt pénze előre nem látható kiadásokra. Ez lenne a polgári minimum, ami semmi keppen nem nevezhető gazdagnak.
Az a gazdag, akinek normális életmód mellett befektetésre alkalmas mértékű jövedelme keletkezik. Aki részvényekbe, ingatlanba, aranyba, műtárgyba vagy bar mi másba tud befektetni, tehát a szükségleteit meghaladó anyagi eszközökkel rendelkezik.
Az egykulcsos adó nyilvánvalóan azoknak kedvez, akik eddig is adófizetők voltak, de ebben semmi igazságtalanságot nem látok lévén, hogy ez a csoport tartja el az összes többit.
Másrészről pedig Európa nyugati részén, állítólag oda tartozunk, nem ismerek, olyan országot ahol létezne adómentes jövedelem kivéve az alakalmi vagy a diákunkát.
Másrészről a jövedelem nem teljesítmény illetve érdem alapú, hanem kizárólag szociális elvű elosztása csak látszólag humánus gazdaságpolitika.
A gyakorlatban az anyagiak felélését és gazdasági visszaesést eredményez. Ennek az egyébkent jól ismert paradoxnak az a magyarázata, hogy egyrészt csökkenti a magasan képzettek és jól keresők motivációját másrészt azoktól veszi el a pénzt, akik minden bizonnyal befektetésre, munkahelyteremtésre és újabb jövedelmek előállítására használnak. Meggátolva egy széles hazai befektetői réteg kialakulását.
 A reális szükséget szenvedők támogatását egyéni elbírálás alapján, mecenatúrával és egyéb célzott támogatásokkal hatékonyabban meg lehetne oldani, mint a jobbmódiak kifosztásával.
Kik azok a gazdagok? bejegyzés elolvasása

Honnan is fúj a szél?

7 hozzászólás Írta tundi 4 hónapja

 

Indokolatlanul sok a hűhó Magyarország körül. Se olaj se aranytartalék, gazdaságilag viszonylag jelentéktelen és mégis. Belföldről kezdeményezett nemzetközi támadás, beavatkozás a belügyekbe vagy ez csak paranója? Vagy mégis? Vagy mégsem? És ami a legellentmondásosabb, hogy mindez a demokrácia nevében. Annak a nevezetes liberális demokráciának a nevében, amely nem ismer sem erkölcsöt sem istent sem embert csak a profitot. Nem is említve az ótestamentumi mértékű gyarlóság egyáb elemeit.
Olyan, mint az egyszeri béka, amelyik felfújta magát, hogy akkora legyen, mint a bika, de a végén szétpukkadt úgy, hogy nem maradt belőle semmi.
Tudja valaki, hogy miért kell egy ország, illetve a kormánya szabadságharcot vívjon a gazdasági és politikai szuverenitásáért egy elviekben igazságelvű, demokratikus világban? Igen. A legtöbben tudjuk. Többek között, azért mert a szociálliberális bábkormány olyan stratégiai jelentőségű javakat és szolgáltatásokat játszott át külföldi kézre melyeket a nemzeti kormány megpróbál visszaszerezni.
Triviális, mindenki által ismert, hogy az ország ivóvíz és csatornahálózata egy a Hillary Clinton nevéhez fűződő világcég kezében van. Innen a nagyasszony Magyarország és a magyar demokrácia állapota iránti érdeklődése. Hasonló a helyzet az élet minden területén. Erre kellet az a bizonyos 8 év.
Magyarország már nem a magyaroké!
És mi van az ellendrukkerekkel akik Smici meg Orbán ellen tüntetnek? Ők is a többivel együtt szívnak, mert nekik is Palm Beach luxusvilláiból szabják meg a villany, víz, gáz stb. stb. árát csak, hogy őket elvakítja az individualizmus vagy az ostobaság.
 
Honnan is fúj a szél? bejegyzés elolvasása

A teljesítőképesség határai

1 hozzászólás Írta tundi 4 hónapja

http://www.youtube.com/watch_popup?v=EEu42L0ufBY

A teljesítőképesség határai bejegyzés elolvasása

Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság

82 hozzászólás Írta tundi 4 hónapja
Az új magyar alkotmány üdítő kivétel "a huszonegyedik század erkölcsi sivatagában", "egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke" - veszi védelmébe a Scotland on Sunday című lap szerkesztőségi kommentárban az alaptörvényt. Szerinte Európának példát kellene vennie erről a teljesítményről, ahelyett, hogy "a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik".

 

Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el - írja a Scotland on Sunday című lap. A jobboldali és unionista beállítottságú skóciai nemzeti lap, a The Scotsman vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kulturális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény.
"A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével" - lelkesedik kommentárjában az újság, amely Brüsszelnek és Washingtonnak is ad egy jótanácsot: tanulmányozzák egy kicsit a magyar történelmet, mielőtt felvállalnak egy ilyen "hiábavaló konfrontációt".
A Scotland on Sunday felidézi, hogy a kritikusok szerint a Magyar Köztársaság átnevezése Magyarországra arra utal, hogy veszélybe került a demokrácia. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, miután Magyarországot 1946 február elsején kiáltották ki köztársasággá a kommunisták. A magyar alkotmányosság hagyománya Szent István királyig visszavezethető, akinek koronája a szuverenitás legfőbb szimbóluma.
 
Habár a monarchiát nem vezették be újra Magyarországon, és nem történt meg a Habsburg restauráció, Habsburg ottó fia Magyarországon lakik - írja a lap, amely szerint a Habsburg monarchia utáni idők tragikusak voltak a magyar nép számára: az 1920-as trianoni békeszerződéssel Woodrow Wilson "megrabolta" magyarországot, amely elvesztette területe 71 százalékát, lakosai 66 százalékát és egyetlen tengeri kikötőjét.
A Scotland on Sunday több mondatrészt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: "Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerzodés a múlt, a jelen és a jövo magyarjai között", és "valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet", és "elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét". Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények "szócséplésének", a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig "nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival".
A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény a fogantatás pillanatától védi az emberi életet, hogy a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. A kommentár védelmébe veszi a bírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt is. A magyar alkotmány egy új "kulturális és morális ébredés" jele, amely szembenáll a Brüsszel irányította integrációval és politikai korrektséggel. "Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke", amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely "a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik". "Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" - fejezi be a szerkesztőségi kommentárt a Scotland on Sunday.
Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság bejegyzés elolvasása

Állatian vicces

0 hozzászólás Írta tundi 4 hónapja

 

 
A verébnek egy szép napon kedve támadt megbaszni a tehenet. Ott röpködött a tehénke fara körül és kitartóan próbálkozott, de a tehénke csapott egyet a farkával mire a veréb kábultan gurult a porba.
Verebünk felállt, megrázta magát és nagyot rikkantott: „hú, az anyját, hogy lepattant a farkamról”
N, hát ilyen és ehhez hasonló viccekkel és tanítómesékkel próbálják, a gyengébbek kedvéért illusztrálni egyesek Magyarország és az EU illetve a Világbank kapcsolatát.
Ezek szerint a baloldal és liberálisok azt hirdetik, hogy a kisebb és gyengébben eleresztett a fejével és farkával a lába között kell, sündörögjön a nagyok és módosak előtt. Mindezt az EU ban, egyenlő felek szövetségén belől. Ezt a feudális nézetet pont azok hangoztatják, akik a demokrácia, a fejődés és diszkrimináció mentességet habzó szájjak hirdetik.
Annak ellenére, hogy ez a kettősség a szocinál-liberális kisebbség egyik alapvető ismérve el kellene dönteni, végre hogyan akarják meghatározni demokratikus játékszabályok fogalomkörét feltéve, hogy lehet e egyáltalán demokráciáról beszélni vagy az egész nem egyéb, mint sunyi játék a szavakkal.
Számos elemző megállapította már, hogy Mo- al szemben a nemzetközi szervek reakciója valahogy más, mint azt a kapcsolatok gyakorlata indokolná.
Ez valóban így van és ennek egyedüli öka a határokon átnyúló kétségbeesett szocinál-liberális bosszúhadjárat az állampolgársági és választójogi törvény az új alkotmány, a nemzetállami eszme esetleges feltámadása ellen.
Állatian vicces bejegyzés elolvasása
Előző oldal Következő oldal