A francia üzenet

A magyarországi helyzet továbbra is lázban tart mindenkit aki számít Párizsban: a nagy
lelkeket, a szellem embereit, a methodista lelkipásztorokat és az emberbarát bankárokat.
Tegnap este a Le Monde megint teljes egészében Orbán úr “antidemokratikus
elhajlásainak” , “gyalázatos” alkotmányának és “szégyenletes” törvényeinek szentelte
vezércikkének elsö részét.
Magától értetödik, hogy szóba került Európa, a római szerzödés szelleme, Monnet,
Schumann és Brüsszel többi nagy élö lelkiismerete. És - most az elsö alkalommal - még
szankciókat is követeltek! Bizony: szankciókat, igaziakat, komolyakat, szigorúakat. El kell
ismerni, hogy egy demokratikus választások után alakult kormány ellen szankciókat
alkalmazni nem is olyan egyszerü dolog. De mit számít az. Végülis, qui bene amat, bene
castigat - aki jól szeret, jól is büntet !
A vezércikk második felét olvasva értjük csak meg igazán, hogy mitöl lett ennyire dühös a
mi mondén krónikásunk: a magyar kormány gazdaságpolitikájától! “Egy furcsa nacionalista
hitvallást követve, úgy tünik, hogy Orbán úr elhatározta, hogy országa egyedül is ki tud
lábalni az öt súlyosan érintö válságból. Visszautasítja, hogy teljesítse azokat a feltételeket,
amelyektöl az EU és az IMF függövé teszi az országnak nyújtandó segélyt.” Á vagy úgy!
nem hajlandó eltürni ezeknek a frankfurti és new yorki uraknak diktátumait? Ugyanazokét
akik éppen most véreztették el Görögországot és most arra készülnek, hogy padlóra
küldjék Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát? Értjük már! Az, hogy Orbán úr
módszerei kicsit önkényesek, hogy kissé túl sokat foglalkozik a lobogó, a közrend és a
vallás kérdéseivel, hogy csak mértékkel kedveli a Köztársaság szót, aminek egyébként
éppen most tette ki a szürét az alkotmányából, mindez csak hagyján! De az, hogy nem
hajlandó hajbókolni Draghi úr és Lagarde asszony elött, nem engedi, hogy ezek az
eurokraták az orránál fogva vezessék, az már bünös vakság jele. Kell-e még más
bizonyíték arra, hogy Orbán úr egy proto-fasiszta? Nem hisz sem a központi bankok
függetlenségében, sem a szabad versenyben, sem Van Rompuy úr intelligenciájában,
sem Juncker úr becsültességében!
Egy olyan országról van szó, amelyik nagy többséggel megválasztja a nemzeti
felemelkedés kormányát, annak reményében, hogy talán kikerülhet abból a válságból,
amibe Európa süllyesztette, amelyik ugyancsak nagy töbséggel támogat egy új
alkotmányt, ahol a haza, becsület és történelem szavak visszanyerik jelentésüket, amelyik
csak úgy mellékesen, egy nagyszerü ötlettöl vezérelve, megszabadul a Köztársaság
szótól és a “demokráciának” a sztálini korszakból örökölt színes üveggolyóitól, amely
megvédi a nemzetközi pénzintézetekkel és Bruxelles gnómjaval szemben a jogait,
állampolgárainak munkahelyeit, és gazdaságát. Mi is ez az ország a Le Monde, a
Libération és a mi kivaló polgári sajtónk véleménye szerint? Egy kvázi-diktatúra!
S eközben Olaszországra és Görögországra mindenfajta választások nélkül, egyszerü
kinevezéssel, kényszerítenek rá új vezetöket, Goldman-Sachs alkalmazottait, közismert
gazembereket, férgeslelkü bankárokat, akik közül egyesek saját országuk tönkretételében
müködtek közre, és akiket most a piacok és ragadozóik helyeztek oda smasszernek. Ezt
minek tartja a Le Monde, a Libération és a velük hasonszörü sajtó? Szabad és
demokratikus országoknak! Olyannyira, hogy azt szeretnék, legyen ugyanígy
Franciaországban is. Lionel Stoleru úr vajon nem jelentette-e ki jámborul a mút héten a Le
Monde hasábjain, hogy a “demokrácia képtelen olyan politikai vezetöket kitermelni és
támogatni, akiknek elég bátorságuk lenne a népszerütlen, de feltétlenül szükséges
intézkedéseket meghozni.” És hogy a hatalmat olyan “bátor emberek” kezébe kellene
adni, mint Camdessus, Trichet, Pascal Lamy vagy Claude Bébéar urak. Miért ne adnánk
közvetlenül Parisot asszony kezébe a hatalmat? (A francia Vállakozók Szövetségének
elnöke)
Magyarország ma az ellenálló Európa a szimbóluma. A népek önrendelkezési jogának
nevében teszi ezt, akárcsak alig több mint fél évszázada a szabad és büszke élethez való
jog nevében. A magyar ellenzék tüntetései, melyeket médiáink oly bökezüen közvetítenek
újra és újra, valójában csak keveseket mozgósítanak. A budapesti utca emberének
véleménye szerint föleg idöseket, funkcionáriusokat és mindenekelött a régi kommunista
rezsim híveit. Annak a a rezsimnek híveit, amely csalással, hazugsággal, büntettekkel
ragadta magához a hatalmat, amely betiltotta az alkotmányt és mindenfajta demokratikus
megnyilvánulást, korlátozta a szakszervezetek müködését; rendörök, hóhérok és gyilkosok
rezsimje, amely majdnem egy fél évszázadon keresztül egy véreskezü Köztársaságot
kényszerített rá Magyarországra. E gyalázatos múlt emlékének ördögét akarják kiüzni
magyar barátaink azáltal, hogy jóváhagynak egy alkotmányt ami újra elötérbe helyezi
identitásuk, nyelvük, területük, szabadságuk szimbólumait. Talán egy még távolabbi, de
nemkevésbé kegyetlen múlt emlékét is le szeretnék rázni: az 1920-as trianoni
szerzödését, amelyben a szövetséges hatalmak, és mindenekelött a laicista és
republikánus Franciaország igyekezett megbüntetni és megalázni a katolikus és
habsburgista Magyarországot megfosztván azt területének és népességének
kétharmadától.
Az európai unió, tudatlan politikusainak és a telhetetlen bankárokat kiszolgáló
funkcionáriusainak csapatával úgy gondolja, hogy útját állhatja a nemzeti emlékezés és
újjászületés eme folyamatának. Diktátumokról, büntetésekröl és szankciókról álmodoznak.
Jobb lenne, ha vigyáznának! Magyarország nem azért lett független a Szovjetúniótól, hogy
egy másfajta, jobban álcázott de nemkevésbé zsarnoki birodalom része legyen. Ellen fog
állani, és ellenállása másokat is követésre sarkall majd. 1956-ban a francia nép, az akkori
vezetöivel dacolva, spontánul támogatta a budapesti felkelöket. 1956 novemberének
estéin a Párizsban összegyültek emlékeztették a dunai mészárosok francia büntársait,
hogy jó lesz vigyázniuk. Mert Párizsban nem nagyon szeretik azokat, akik a szabad
népeket bántalmazzák. Ma este mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!
Hubert de Marans

 
Merci, 
Bravo, trois fois bravo aux Hongrois pour ce sursaut lucide et courageux.
A francia üzenet bejegyzés elolvasása

Kik azok a gazdagok?

 

 
Azt hiszem teljesen jogos a kérdés feltevése azok után, hogy a kormány adópolitikája ellen hadakozó ellenzek minduntalan a gazdagok és szegények szembeállításával érvel az egykulcsos adórendszer ellen.
Tehát lássuk, hogy hol húzzuk mega a határt és miről is beszélünk.
Azt nem lehet gazdagnak számítani, aki ki tudja fizetni a számláit, normálisan táplálkozik és öltözik, évente el tud utazni szabadságra, megenged magának néha egy hosszú hétvégét, gyermekeit tisztességesen neveli, iskoláztatja és van nemi spórolt pénze előre nem látható kiadásokra. Ez lenne a polgári minimum, ami semmi keppen nem nevezhető gazdagnak.
Az a gazdag, akinek normális életmód mellett befektetésre alkalmas mértékű jövedelme keletkezik. Aki részvényekbe, ingatlanba, aranyba, műtárgyba vagy bar mi másba tud befektetni, tehát a szükségleteit meghaladó anyagi eszközökkel rendelkezik.
Az egykulcsos adó nyilvánvalóan azoknak kedvez, akik eddig is adófizetők voltak, de ebben semmi igazságtalanságot nem látok lévén, hogy ez a csoport tartja el az összes többit.
Másrészről pedig Európa nyugati részén, állítólag oda tartozunk, nem ismerek, olyan országot ahol létezne adómentes jövedelem kivéve az alakalmi vagy a diákunkát.
Másrészről a jövedelem nem teljesítmény illetve érdem alapú, hanem kizárólag szociális elvű elosztása csak látszólag humánus gazdaságpolitika.
A gyakorlatban az anyagiak felélését és gazdasági visszaesést eredményez. Ennek az egyébkent jól ismert paradoxnak az a magyarázata, hogy egyrészt csökkenti a magasan képzettek és jól keresők motivációját másrészt azoktól veszi el a pénzt, akik minden bizonnyal befektetésre, munkahelyteremtésre és újabb jövedelmek előállítására használnak. Meggátolva egy széles hazai befektetői réteg kialakulását.
 A reális szükséget szenvedők támogatását egyéni elbírálás alapján, mecenatúrával és egyéb célzott támogatásokkal hatékonyabban meg lehetne oldani, mint a jobbmódiak kifosztásával.
Kik azok a gazdagok? bejegyzés elolvasása

Honnan is fúj a szél?

 

Indokolatlanul sok a hűhó Magyarország körül. Se olaj se aranytartalék, gazdaságilag viszonylag jelentéktelen és mégis. Belföldről kezdeményezett nemzetközi támadás, beavatkozás a belügyekbe vagy ez csak paranója? Vagy mégis? Vagy mégsem? És ami a legellentmondásosabb, hogy mindez a demokrácia nevében. Annak a nevezetes liberális demokráciának a nevében, amely nem ismer sem erkölcsöt sem istent sem embert csak a profitot. Nem is említve az ótestamentumi mértékű gyarlóság egyáb elemeit.
Olyan, mint az egyszeri béka, amelyik felfújta magát, hogy akkora legyen, mint a bika, de a végén szétpukkadt úgy, hogy nem maradt belőle semmi.
Tudja valaki, hogy miért kell egy ország, illetve a kormánya szabadságharcot vívjon a gazdasági és politikai szuverenitásáért egy elviekben igazságelvű, demokratikus világban? Igen. A legtöbben tudjuk. Többek között, azért mert a szociálliberális bábkormány olyan stratégiai jelentőségű javakat és szolgáltatásokat játszott át külföldi kézre melyeket a nemzeti kormány megpróbál visszaszerezni.
Triviális, mindenki által ismert, hogy az ország ivóvíz és csatornahálózata egy a Hillary Clinton nevéhez fűződő világcég kezében van. Innen a nagyasszony Magyarország és a magyar demokrácia állapota iránti érdeklődése. Hasonló a helyzet az élet minden területén. Erre kellet az a bizonyos 8 év.
Magyarország már nem a magyaroké!
És mi van az ellendrukkerekkel akik Smici meg Orbán ellen tüntetnek? Ők is a többivel együtt szívnak, mert nekik is Palm Beach luxusvilláiból szabják meg a villany, víz, gáz stb. stb. árát csak, hogy őket elvakítja az individualizmus vagy az ostobaság.
 
Honnan is fúj a szél? bejegyzés elolvasása

A teljesítőképesség határai

http://www.youtube.com/watch_popup?v=EEu42L0ufBY

A teljesítőképesség határai bejegyzés elolvasása

Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság

Az új magyar alkotmány üdítő kivétel "a huszonegyedik század erkölcsi sivatagában", "egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke" - veszi védelmébe a Scotland on Sunday című lap szerkesztőségi kommentárban az alaptörvényt. Szerinte Európának példát kellene vennie erről a teljesítményről, ahelyett, hogy "a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik".

 

Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el - írja a Scotland on Sunday című lap. A jobboldali és unionista beállítottságú skóciai nemzeti lap, a The Scotsman vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kulturális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény.
"A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével" - lelkesedik kommentárjában az újság, amely Brüsszelnek és Washingtonnak is ad egy jótanácsot: tanulmányozzák egy kicsit a magyar történelmet, mielőtt felvállalnak egy ilyen "hiábavaló konfrontációt".
A Scotland on Sunday felidézi, hogy a kritikusok szerint a Magyar Köztársaság átnevezése Magyarországra arra utal, hogy veszélybe került a demokrácia. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, miután Magyarországot 1946 február elsején kiáltották ki köztársasággá a kommunisták. A magyar alkotmányosság hagyománya Szent István királyig visszavezethető, akinek koronája a szuverenitás legfőbb szimbóluma.
 
Habár a monarchiát nem vezették be újra Magyarországon, és nem történt meg a Habsburg restauráció, Habsburg ottó fia Magyarországon lakik - írja a lap, amely szerint a Habsburg monarchia utáni idők tragikusak voltak a magyar nép számára: az 1920-as trianoni békeszerződéssel Woodrow Wilson "megrabolta" magyarországot, amely elvesztette területe 71 százalékát, lakosai 66 százalékát és egyetlen tengeri kikötőjét.
A Scotland on Sunday több mondatrészt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: "Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerzodés a múlt, a jelen és a jövo magyarjai között", és "valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet", és "elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét". Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények "szócséplésének", a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig "nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival".
A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény a fogantatás pillanatától védi az emberi életet, hogy a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. A kommentár védelmébe veszi a bírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt is. A magyar alkotmány egy új "kulturális és morális ébredés" jele, amely szembenáll a Brüsszel irányította integrációval és politikai korrektséggel. "Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke", amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely "a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik". "Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" - fejezi be a szerkesztőségi kommentárt a Scotland on Sunday.
Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság bejegyzés elolvasása

Állatian vicces

 

 
A verébnek egy szép napon kedve támadt megbaszni a tehenet. Ott röpködött a tehénke fara körül és kitartóan próbálkozott, de a tehénke csapott egyet a farkával mire a veréb kábultan gurult a porba.
Verebünk felállt, megrázta magát és nagyot rikkantott: „hú, az anyját, hogy lepattant a farkamról”
N, hát ilyen és ehhez hasonló viccekkel és tanítómesékkel próbálják, a gyengébbek kedvéért illusztrálni egyesek Magyarország és az EU illetve a Világbank kapcsolatát.
Ezek szerint a baloldal és liberálisok azt hirdetik, hogy a kisebb és gyengébben eleresztett a fejével és farkával a lába között kell, sündörögjön a nagyok és módosak előtt. Mindezt az EU ban, egyenlő felek szövetségén belől. Ezt a feudális nézetet pont azok hangoztatják, akik a demokrácia, a fejődés és diszkrimináció mentességet habzó szájjak hirdetik.
Annak ellenére, hogy ez a kettősség a szocinál-liberális kisebbség egyik alapvető ismérve el kellene dönteni, végre hogyan akarják meghatározni demokratikus játékszabályok fogalomkörét feltéve, hogy lehet e egyáltalán demokráciáról beszélni vagy az egész nem egyéb, mint sunyi játék a szavakkal.
Számos elemző megállapította már, hogy Mo- al szemben a nemzetközi szervek reakciója valahogy más, mint azt a kapcsolatok gyakorlata indokolná.
Ez valóban így van és ennek egyedüli öka a határokon átnyúló kétségbeesett szocinál-liberális bosszúhadjárat az állampolgársági és választójogi törvény az új alkotmány, a nemzetállami eszme esetleges feltámadása ellen.
Állatian vicces bejegyzés elolvasása

A Blogtér gyöngyszemei

 

 
Igen, a Blogtéren valódi gyöngyszemekre lehet lelni. Olyan önvallomásokra és jellemábrázolásokra melyek leplezetlenül tárják fel az emberi pszichikum érzéketlen sivárságát.

A „teszt” biztosan alkalmas az ember szellemi és spirituális fejlődéséből kimaradt, az emberség fogalmát nem ismerő egyének kiválogatására.
Tehát a demokrácia, hunizmus és tolerancia eme jeles bajnokait nem arra a bizonyos szamaritánusra hajaznak, hanem súlyos lelki sérültek, perverz torzszülött elmék, potenciális pszichopata gyilkosok;
 ime:

picinke09

2012-01-11 22:19:40
Hoztam egy ide illő személyi tesztet:
Ez egy teszt, amely csak egyetlenegy kérdésből áll, de ez a kérdés
nagyon, de nagyon fontos és lényeges!
Ne válaszolj se elhamarkodottan, se pedig meggondolatlanul!
Gondolkodj! Adj őszinte választ, ezzel tesztelheted saját erkölcsi beállítottságodat.

Egy képzeletbeli helyzetről van szó, amely helyzetben döntést kell hoznod.
Tartsd szem előtt, hogy gyors, de őszinte választ kell adnod!
Tehát a helyzet:

Amerikában vagy... New Orleansban... egy szökőár utáni káosz kellős közepén ...
hihetetlenül sok víz, amerre csak látsz... te a CNN fotóriportere vagy ennek a tragikus katasztrófának a kellős közepén.
A helyzet az abszolút reménytelenség határát súrolja. A leglátványosabb fényképeket iparkodsz készíteni... körülötted, a hihetetlen árban házak pusztulnak, emberek vesznek oda... A természet nagy erővel tombol, feltartóztathatatlanul és mindent magával ragad.
Hirtelen egy férfit pillantasz meg, aki autót vezet ... kétségbeesetten harcol a természettel, hogy a víz- és az iszap ne sodorja őt is magával...
Közelebb mész... és akkor felismered: Orbán Viktor!!! És látod, hogy a sebes ár végérvényesen a hullámsírba viszi ...

Két lehetőséged van:
Vagy megmented őt, vagy pedig ÉLETED NAGY FÉNYKÉPFELVÉTELÉT készíted el!
És most a kérdés (válaszolj őszintén):

Matt vagy fényes papírra nyomtatnád...?

(A helyes válaszolók között tavasszal színes dunai kavicsokat sorsolok ki!)
 
 
 
A Blogtér gyöngyszemei bejegyzés elolvasása

Kitartás Magyarország

 

Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy a határokon átnyúló szocinál-liberális és cionista propaganda gerjeszti Mo. hitelrontását. Azt viszont nem hittem volna, hogy az összefonódások olyan kiterjedésüek, hogy a kormányra és az országra ilyen mértékű nemzetközi nyomást tudjanak gyakorolni. Mo a nemzetközi neoliberális maffia hálójában vergődik.
A fenti megállapítások nyilván a szokásos összeesküvés elméletre utalnak. Érdemes azonban megfigyelni, hogy a törvényalkotás termékeinek bírálata akár a sajtóban akár az EU fórumokon úgy jelentkezik, hogy a nyilatkozók nem is ismerik a szóban forgó jogszabályokat legfeljebb tájékoztatást kaptak valakitől, akinek a szemléletét kritikátlanul tolmácsolják. Másik érdekesség, hogy az idulatosan és teljesen tudatlanul kritizálók többnyire ugyanazok a személyek.
Ez a jelenség több mint meglepő egy kontinentális nemzetközi szervezet esetében és mivel a jelenség nem egyedi, hanem folyamatos, jogosan felmerül a külső befolyásoltság esetleg a korrupció lehetősége. Vitathatatlan, hogy a M. kormány is tett hibás lépéseket, de az erre adott válaszok nem objektív jogi korrekciós kísérletek, hanem rágalomhadjárat és gazdasági manipuláció. Minden bizonnyal a szándékosan túlméretezett külföldi reakciók első sorban a belföldi közvéleménynek szólnak azzal a céllal, hogy a „nemzeti” kormány hitelét gyengítsék.
Már annak idején John Adams megfogalmazta, hogy egy nemzet leigázásának és rabbá tételének két módja van: az egyik kard a másik eladósodás által. Mivel a kard kimet a divatból Mo leigázása kölcsönök révén megy végbe. Ez van folyamatban. Ha a kormány ennek a folyamatnak valóban megpróbált ellenállni az természetes és a nemzet iránti elkötelezettségére utal. Ha a nemzet ilyen esetben meghátrál, akkor joggal mondható, hogy „gyáva népnek nincs hazája” és bár milyen hihetetlen ez a közmondás még be is vallhat.
Nem tartom járható útnak az Unióból történő esetleges kilépés gondolatát. Helyette a határozott következetes és elvszerű érdekképviselet minden nyomás és ellenségeskedés dacára egy idő után meghozhatja az eredményt. Aki tovább bírja idegekkel az viszi a bankot! Ezt a politikát folytatja a legtöbb sikeres ország az EÜ és a bankokkal szemben.
Kitartás Magyarország bejegyzés elolvasása

Hogy milyen értetlen a világ!?

A második világháborúban Magyarország hadat üzent az USA-nak.
Magyarország nagykövete bement a washingtoni külügyminisztériumba, majd átadta a hadüzenetet.
Ezután a következő beszélgetés zajlott le:
USA Külügyminiszter:
- Mi az Önök államformája?
Magyar nagykövet:
- Királyság.
- És ki a királyuk?
- Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
- Ki a kormányzó?
- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
- És van Önöknek tengerük?
- Az nincs.
- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincs.
- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
- Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
- Nem, ők a szövetségeseink.
Hogy milyen értetlen a világ!? bejegyzés elolvasása

Adományvonal

 

Változnak a szokások! Az én gyermekkoromban ételadomány temetéskor, ünnepek környékén volt de az inkább szimbolikus cselekedetnek számított nem a megélhetést szolgálta.
Ma sorok kígyóznak adakozó kedvű szervezetek jóvoltából, akik meleg ételt osztanak rászorulóknak.
Ez idáig nemes cselekedet, de mint minden mást, ezt is lehet más szögből is látni.
A drámai hangulat fokozására a riporter kérdezi a rászorulót, hogy mióta áll sorba? 2, 3, 4, 6 órája űberelik egymást a sorban állók. Rendben van, de ha valaki képes órákat dekkolni a hideg utcán, hogy kapjon ingyen levest es 1 szelet kenyeret akkor azt jelenti, hogy a fizikai állapota azt is megengedné, hogy valamilyen munkát elvégezzen, ami mérhetetlenül növelné az illető önbecsülését és társadalmi integráltságát.  Morális szempontból összehasonlíthatatlanul előnyösebb lenne, ha azok, akik alamizsnát kapnak, tehetnének valami ellenértékként, amivel esetleg zsebpénzhez és önértékeléshez is jutnának.
A karitatív osztogatás annak ellenére, hogy humánus gesztusnak tűnik, csak mélyíti a rászorulók kirekesztettségét. A társadalmon kívüliség tudatállapotát fokozza, és még távolabb visz a reális megoldásoktól, a munkától.
Pár évtizede, akinek nem volt állandó munkája elment napszámba. Mára ez már méltatlan. Az viszont nem méltatlan, hogy adományból vagy segélyből, éljen amivel felszámolja emberi értékeit és méltóságát.
Adományvonal bejegyzés elolvasása

Szökőár a biliben

 

A magyar ellenzék tevékenységére minden további nélkül ráillik az a kommunista ideológia jellemzésére egykoron használt axióma miszerint „a gazemberek hirdetik, a hülyék elhiszik”.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a liberál-bolsevik kisebbségnek a nemzeti újraszerveződés elleni élet-halál küzdelmében legalkalmasabb eszköze foggal, körömmel a gazdasági krízisbe kapaszkodni.
Orbánt ripacskodó, szabadságharcos paprikajancsiként, az IMF- el folytatott alkudozást felelőtlen és eleve kudarcra ítélt vagdalkozásnak bemutatni szellemes pszichológiai hadviselés. Természetesen csak belföldi használatra, mert egyébként mindenki más tisztában van vele, hogy a kialakult világ egyáltalán nem nagylelkű és lovagias, hanem körmönfont, aljas és számító. Ezért a nemzeti érdekeket súlyos alkudozás és szívózás árán lehet kiharcolni. Komolyan senki nem gondolhatja, hogy az Unió, a Világbank vagy bár ki más kalmár elfordul egy kuncsafttól, csak azért mert nehéz vele megegyezni? Az üzleti életben mindig annak van sikere és tekintélye, aki a legkeményebben alkudott. Aki olvasta Thomas Mann, József és testvérei című regényét kapott ízelítőt abból, hogyan kell üzletet kötni. Erre a liberál-bolsevik ideológusaink figyelmét nem kell külön felhívni de åk azzal is tisztában vannak, hogy milyen könnyű bizonytalanságban élő tömeget pánikkal manipulálni. Nyilvánvalóan ez történik!
A Fidesz nem a lehetetlent kíséreli, meg csupán alkudozik. Se jobban se kevésbé, mint bár mely más kis vagy nagy EU ország a saját érdekeiért. Végső soron az EU szerkezetén belül kell, szülessen kompromisszumos megegyezés, mert ez az EU lényege. Amikor ez az elv nem érvényesül, akkor már nem lesz se EU sem demokrácia hanem statárium a kínai Népköztársaság európai területein.
Az ellenzék bizonyos rétege bizonyítottan idegen gazdasági érdekeknek lobbizik!
Tehát figyelem! „a gazemberek hirdetik, a hülyék elhiszik”.
 
Szökőár a biliben bejegyzés elolvasása

Államadósság metafóra

 

A szociális piacgazdálkodásra való áttérésünk 21 évének eredménye:
(avagy: ami nem volt lebetonozva min. 10 méter mélyre, azt mind ellopták)
 
Magyar államadósság mai áron = 1624,046  tonna, 999 ezrelék finomságú arannyal egyenértékű,
Ez 168 ezer 295 db aranyrúdnak(4x6,25x20 cm, á 9,652 kg) felel meg.
 
Ez kb 82 db 20 t. camionba férne bele
 
 
13,6 m x 82 = 1,115 km hosszú lenne, szorosan egymás mögött.
 A berakodása (optimálisan és megszakítás nélkül kb. 30 órát venne igénybe.) 
 
hát ezért vagyunk 
sz@rban !
Államadósság metafóra bejegyzés elolvasása

Békés boldog Karácsonyt mindenkinek

Békés boldog Karácsonyt mindenkinek

Békés boldog Karácsonyt mindenkinek bejegyzés elolvasása

Boldog Karácsonyt Budapest

Ma kaptam, érdemes megnézni!

http://www.youtube.com/watch?v=Cbbkj2GhDmo
 

Boldog Karácsonyt Budapest bejegyzés elolvasása

mocsárerdő

mocsárerdő bejegyzés elolvasása